Húsz éve a kiskunmajsai 1956-os Múzeum udvarán vitte el a szíve, Pongrátz Gergely Hazafit az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokát. „Corvin köz 1956” c. könyvében, visszaemlékezéseiben valamint hiteles történelmi kutatások alapján mesélte el a forradalom napjait, eseményeit. Pongrátz Gergely neve és a Pesti Srácok a magyar történelem meghatározó, dicsőséges alakjai közé emelkedtek. Sajnos azonban a rendszerváltozás után 35 évvel még mindig nincs a megfelelő, méltó helyén az 1956-os forradalom ismert kimagasló alakjainak és névtelen Hőseinek a (szavakon túlmutató) társadalmi, hivatalos elismerése! A politikusok, történészek beszélnek ugyan az 56-os forradalom nagyszerűségéről, hősies helytállásról, kétszázezer magyar menekültről, (szétszóródtak a nagyvilágban) bebörtönzésről, megtorlásokról, megannyi ezzel járó nemzeti és személyes-családi tragédiáról, de hol vannak erről a monumentális nagy emlékművek, emlékhelyek? Hol van a méltó történelmi megemlékezés, nemzettudat, hol vannak a szobrok, emléktáblák, utcanevek erről a közös magyar „dicsőséges tragédiáról”? A rendszerváltás után 35 évvel még mindig több száz volt kommunistáról elnevezett utcatáblák vannak Budapesten és az országban, de alig-alig van elnevezve 56-os Hősökről. Az egyetlen „monumentális alkotás” a Városligetben lévő „Vaskefe”, amit kommunista utódok építettek a forradalom meggyalázására. Már régen le kellett volna bontani és a helyébe egy méltó, magas művészeti színvonalú, grandiózus szoborcsoportot állítani, a város szívébe. Az elmúlt napokban fordult elő, hogy egy kisfiú beszorult a rozsdás vasrudak közé és csak a tűzoltók tudták kiszabadítani. Ilyen megcsúfoló „emlékműre” nincs szükség, az 56-os szervezetek – ameddig éltek- mindig tiltakoztak ellene! A nemzeti tragédiához és hősies helytálláshoz méltó emlékművet szeretnénk! Ma is harcban állunk…, ahogy Pongrátz Gergely mondta harminc évvel ezelőtt: „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”, azonban ma más trükkökkel, kifinomult módszerekkel, megtévesztéssel, „social médiával” próbálnak politikai befolyást szerezni, gazdaságilag leigázni bennünket, úgy hívják őket, hogy „külföldről finanszírozott NGO-ok.” Vigyázzunk velük mert a szabadság eszméje helyett – amit hirdetnek – kiszolgáltatottságot, újragyarmatosítást hoznának nekünk, ők a neokolonializmus „Trójai falovai”. A háttérből ugyanis azok finanszírozzák a politikai-gazdasági célokat szolgáló NGO-kat akik a fél világot uralják. Nekik az sem elég…! Mi megelégszünk a saját Hazánkkal, azt viszont senki ne próbálja meg elvenni tőlünk!
A Pongrátz Gergellyel való 1997-ben készült interjúm meghallgatható a YouTube csatornán: